|
Kritika
Egy hang, egy szempár és egy igazi arc
Piaf két arca- sanzonok és pillanatok Edith Piaf életéből
Színpadra alkalmazta: Rosner Krisztina
Pécsi Harmadik Színház
Cigaretta kékes füstjén át egy hatalmas, fájdalomtól és boldogtalanságtól megtört szempár izzik a félhomályban,
míg a fejlámpák fénye alatt egy kristálytiszta, örömtől és szenvedélytől vibráló hang Párizsról és a szerelemről énekel.
Egyazon lélek tükre és hangja, a francia sanzon királynőjének, a feledhetetlen Edith Piafnak a két arca.
A kamaratermi színpad képe egyszerű, de kifejező. A teret egy közös tükörben összekapcsolódó, megkettőzött toalettasztal
osztja ketté, egyik mögött kanapé és éjjeli szekrényke, másik mögött háromfős zenekar. Piaf két élettere: a sikeres,
ünnepelt művészé és a boldogtalan, tragikus sorsú magánemberé. A színpadi játék mintegy az énekesnő lelkében dúló
ambivalens érzelmek és játszmák plasztikus kivetülése. Az előadás tulajdonképpen egy megrázó monodráma és
egy autentikus Piaf- koncert egyfajta bravúros ötvözete. Piafot Bacskó Tünde kelti életre megrázó hitelességgel.
A művésznő életéből kiragadott pillanatokat, képeket felvillantó monológokban egy hisztérikus, olykor zsarnoki
magánembernek a szerelmi, emberi csalódásoktól, az alkoholizmuson át a kábítószerfüggésig ívelő sorsdrámája elevenedik meg.
A Bacskó számára "kihasított", apró játéktérben szinte vibrál a feszültség, a szeméből áradó, lelket égető belső tűz minket
is perzsel. Szinte belezuhanunk ebbe a tekintetbe, ebbe a barnán izzó tükörbe, melyből egy magányos, boldogtalan lélek
kiált kifelé. Az emberi drámát felskiccelő "etűdöket" a tükör másik oldaláról felcsendülő sanzonok szakítják meg és fűzik össze.
A NeoFolk elbűvölő hangú, varázslatos kisugárzású énekesnője, Bonyár Judit eredeti hangfekvésben, francia nyelven
előadott dalaival Bacskó Piafjának éles kontrasztja: a megtestesült harmónia, őszinte és szabad.
Maga az élet, az élni akarás, a boldogság hangja, olyan mélyről jövően, olyan szerelmesen, s néhol keserédesen, hogy az ember ezúttal nem a szemek, hanem a hang varázsa miatt borzong.
Az előadást színpadra állító Rosner Krisztina remek dramaturgiai érzékkel teremti meg a dialógust a prózai monológok és a sanzon-betétek, a lélek e két ambivalens szólama között, lehetővé téve ezzel, hogy megismerjük e tragikus sorsú, boldogságra vágyó művész, Edith Piaf igazi arcát.
Univ Pécs- PTE Hírlapja - Kiss Mónika írása
*************************************
Líra és dráma: Piaf arcai
Pécsi vendégprodukcióval debütált a Forrás színpad
EGER Különleges színházi élményben volt részük azoknak, akik szombaton este a Forrás Gyermek és Ifjúsági
Központ színpadán végigélték mintegy 60 percben Edith Piaf életét. A világhírű sanzonénekesnő dalai, sorsának
alakulása különösen kedves az egrieknek, hiszen Nádasy Erika éveken át játszotta, énekelte, élte Piaf életét.
Ez a mostani, Pécsett már hatalmas sikerrel debütált előadás mégis képes volt új színt hozni a Piaf-kultuszba.
Részint úgy, hogy a keretjáték nem a tényleges élettörténetre, hanem a mély és emelkedett pillanatokra koncentrált,
Piaf két arcára, a szerelemre és a szenvedésre. Részint Bonyár Judit vállalni merte eredeti francia nyelven a dalok
tolmácsolását. Olyan hátborzongató hasonlatossággal, hogy aki eddig nem hitt volna a reinkarnációban, az most elgondolkodott
annak lehetőségén. A Rosner Krisztina rendezte keretjáték egy vízió: a tükör két oldalán beszélget két Piaf, a test és a
lélek, a halandóság és a halhatatlanság, a líra és a dráma, a zene és a próza. Ebbe a hol gyötrő, hol szenvedő, hol nagyon
is szerethető belső világba vetíti ki érzelmeit a prózai Piaf, Bacskó Tünde, majd mintegy erre reflektálva áll mikrofon elé a
hang, Bonyár Judit, akinek dalait hallgatva jegyezzük meg: a világ leggyönyörűbb hideglelése. S akkor sem lennénk igazságosak,
ha azt állítanánk, hogy csak a sanzonok oly hű megélése és az énekhang adta az est sikerét.
Bacskó Tünde prózában éppúgy hideglelős hangulatokat volt képes előidézni, mint tükörképe.
S mindehhez társult még egy kitűnő zenekar, eredetiben tolmácsolva Piaf korát, véletlenül se slágeresítve azt.
Hatvan perc Piaf, hatvan perc Párizs. Ha lehet, ezután még jobban szívünkbe zártuk ezt az ember legmélyéből táplálkozó világot.
Az est szolgált még egy kellemes meglepetéssel: a vendégszínházi előadással debütáló Forrás színház nézőterén lényegesen többen
ültek, mint ahogy az Egerben megszokott. Felnőttek, akik korábban csak kívülről látták a Forrást. A kezdet ígéretes volt.
Várjuk a színházi esték folytatását. (szuromi)
Heves Megyei Hírlap 2006 10. 31.
Egy mondat Edith Piafról
Apja, Louis Gassion, aki cirkuszi artistaként próbált megélni, magához vette a lányát. Ezt követően Edith utcai mutatványosként szerepelt. Ilyen irányú pályafutása hamar véget ért vékony testalkata miatt, énekhangjának köszönhetően azonban továbbra is pénzt tudott keresni apja mutatványai mellett: a kígyóember-mutatványa után Edith dalai következtek.
|