|
Kritika
Egy hang, egy szempár és egy igazi arc
Piaf két arca- sanzonok és pillanatok Edith Piaf életéből
Színpadra alkalmazta: Rosner Krisztina
Pécsi Harmadik Színház
Cigaretta kékes füstjén át egy hatalmas, fájdalomtól és boldogtalanságtól megtört szempár izzik a félhomályban,
míg a fejlámpák fénye alatt egy kristálytiszta, örömtől és szenvedélytől vibráló hang Párizsról és a szerelemről énekel.
Egyazon lélek tükre és hangja, a francia sanzon királynőjének, a feledhetetlen Edith Piafnak a két arca.
A kamaratermi színpad képe egyszerű, de kifejező. A teret egy közös tükörben összekapcsolódó, megkettőzött toalettasztal
osztja ketté, egyik mögött kanapé és éjjeli szekrényke, másik mögött háromfős zenekar. Piaf két élettere: a sikeres,
ünnepelt művészé és a boldogtalan, tragikus sorsú magánemberé. A színpadi játék mintegy az énekesnő lelkében dúló
ambivalens érzelmek és játszmák plasztikus kivetülése. Az előadás tulajdonképpen egy megrázó monodráma és
egy autentikus Piaf- koncert egyfajta bravúros ötvözete. Piafot Bacskó Tünde kelti életre megrázó hitelességgel.
A művésznő életéből kiragadott pillanatokat, képeket felvillantó monológokban egy hisztérikus, olykor zsarnoki
magánembernek a szerelmi, emberi csalódásoktól, az alkoholizmuson át a kábítószerfüggésig ívelő sorsdrámája elevenedik meg.
A Bacskó számára "kihasított", apró játéktérben szinte vibrál a feszültség, a szeméből áradó, lelket égető belső tűz minket
is perzsel. Szinte belezuhanunk ebbe a tekintetbe, ebbe a barnán izzó tükörbe, melyből egy magányos, boldogtalan lélek
kiált kifelé. Az emberi drámát felskiccelő "etűdöket" a tükör másik oldaláról felcsendülő sanzonok szakítják meg és fűzik össze.
A NeoFolk elbűvölő hangú, varázslatos kisugárzású énekesnője, Bonyár Judit eredeti hangfekvésben, francia nyelven
előadott dalaival Bacskó Piafjának éles kontrasztja: a megtestesült harmónia, őszinte és szabad.
Maga az élet, az élni akarás, a boldogság hangja, olyan mélyről jövően, olyan szerelmesen, s néhol
keserédesen, hogy az ember ezúttal nem a szemek, hanem a hang varázsa miatt borzong.
Az előadást színpadra állító Rosner Krisztina remek dramaturgiai érzékkel teremti meg a dialógust a prózai
monológok és a sanzon-betétek, a lélek e két ambivalens szólama között, lehetővé téve ezzel, hogy megismerjük
e tragikus sorsú, boldogságra vágyó művész, Edith Piaf igazi arcát.
Univ Pécs- PTE Hírlapja - Kiss Mónika írása
**************************************
Líra és dráma: Piaf arcai
Pécsi vendégprodukcióval debütált a Forrás színpad
EGER Különleges színházi élményben volt részük azoknak, akik szombaton este a Forrás Gyermek és Ifjúsági
Központ színpadán végigélték mintegy 60 percben Edith Piaf életét. A világhírű sanzonénekesnő dalai, sorsának
alakulása különösen kedves az egrieknek, hiszen Nádasy Erika éveken át játszotta, énekelte, élte Piaf életét.
Ez a mostani, Pécsett már hatalmas sikerrel debütált előadás mégis képes volt új színt hozni a Piaf-kultuszba.
Részint úgy, hogy a keretjáték nem a tényleges élettörténetre, hanem a mély és emelkedett pillanatokra koncentrált,
Piaf két arcára, a szerelemre és a szenvedésre. Részint Bonyár Judit vállalni merte eredeti francia nyelven a dalok
tolmácsolását. Olyan hátborzongató hasonlatossággal, hogy aki eddig nem hitt volna a reinkarnációban, az most elgondolkodott
annak lehetőségén. A Rosner Krisztina rendezte keretjáték egy vízió: a tükör két oldalán beszélget két Piaf, a test és a
lélek, a halandóság és a halhatatlanság, a líra és a dráma, a zene és a próza. Ebbe a hol gyötrő, hol szenvedő, hol nagyon
is szerethető belső világba vetíti ki érzelmeit a prózai Piaf, Bacskó Tünde, majd mintegy erre reflektálva áll mikrofon elé a
hang, Bonyár Judit, akinek dalait hallgatva jegyezzük meg: a világ leggyönyörűbb hideglelése. S akkor sem lennénk igazságosak,
ha azt állítanánk, hogy csak a sanzonok oly hű megélése és az énekhang adta az est sikerét.
Bacskó Tünde prózában éppúgy hideglelős hangulatokat volt képes előidézni, mint tükörképe.
S mindehhez társult még egy kitűnő zenekar, eredetiben tolmácsolva Piaf korát, véletlenül se slágeresítve azt.
Hatvan perc Piaf, hatvan perc Párizs. Ha lehet, ezután még jobban a szívünkbe zártuk ezt az ember legmélyéből táplálkozó világot.
Az est szolgált még egy kellemes meglepetéssel: a vendégszínházi előadással debütáló Forrás színház nézőterén lényegesen többen
ültek, mint ahogy az Egerben megszokott. Felnőttek, akik korábban csak kívülről látták a Forrást. A kezdet ígéretes volt.
Várjuk a színházi esték folytatását. (szuromi)
Heves Megyei Hírlap 2006 10. 31.
|