"Je ne regrette rien" - énekelte Edith Piaf, pedig élete nem volt leányálom: bordélyházban nevelkedett, gyermeke meghalt, bokszbajnok szerelmével lezuhant a repülőgép, ő meg rászokott a drogokra. Amit mi őrzünk belőle, az rekedtes hangja, jellegzetesen pergetett r-jei és édesbús melódiái - a sanzonlegenda mögötti ember eltűnik a dohányfüst mögött. Pécsett skizofrén előadásban jelenítik meg Edith Piaf összetett személyiségét: két színésznő játszik egy szerepet.

Bonyár Judit és Bacskó Tünde - Piaf két arca

A Megasztár különdíjasa, Bonyár Judit testesíti meg Piaf színpadi énjét, akit az éneklés éltet, Bacskó Tünde pedig a sárból felemelkedő nő, aki utolsó fellépése előtt visszaemlékszik mindarra, amit - a dal szerint - nem bánt meg. A zenés darabot a pécsi Harmadik Színház vitte színre, a Neofolk együttes közreműködésével. Ritkaság, hogy a sanzonok eredeti hangnemben és francia nyelven szólalnak meg, de ebben az előadásban ez megvalósul. Mi sem fogjuk megbánni, ha meghallgatjuk.